Nem tűzálló, agyagból készült, kívül-belül ólommázas cserépedény, ezért nem a tűzre való, hanem ételszállításra és tárolásra használatos. Több típusa létezik, az itt látható egy kis szilke, ami csak méretében tér el a rendes szilkétől. Fazekas készítette agyagból, korong segítségével és fület is illesztett hozzá. Ez a darab nem ünnepi, hanem hétköznapi használatra készült. Díszítése ornamentális, hullámvonal, pöttyökből virág, cikkcakkos vonalak, folytonos vonalak által közrezárt hullámvonal látható rajta barna alapon fehér színnel. Nagy mennyiségben készülő edény s mivel mázas, a tálas mester készíti. A mezőn dolgozóknak vitték benne az ételt. Ezenkívül szilvalekvárt tettek el benne télire. (Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája, Népr. Ért., 1965).