A gereben népi megnevezése a szegsoros rostfésűnek. Két igen hasonló darabbal fésülték a rostos növényi szálakat, mint a lent és a kendert. A fonal elkészítésének egyik előkészítő fázisa ez (megelőzi az áztatás, a törés, a rostok puhítása). A szépkenyerűszentmártoni gereben puhafából készült, geometrikus mintákkal díszített, “fogai” kovácsoltvas szegek. Megközelítőleg az 1950-es évek végén lehetett utoljára használatban. Ekkor volt utoljára saját vetett kendere a családnak. Kiss Ildikó adományozótól megtudtuk, hogy a gerebenelés, azaz a kender gerbennel való fésülése kemény, megerőltető feladat volt. Gyermekként, mint megfigyelő lehetett része a munkának. (MN)
