Lepelszoknya, "karinca" (catrinţă)

Női ünnepi szonya, katrinca. Téglalap alakú fekete gyapjú elegyes házi szőttes. Házilag szőtték, általában gyapjúfonalból, esetleg kenderből majd a gyári anyagok terjedésével kezdett megjelenni a gyári selyem, a cérna, pamut és a klott. Díszítése, ami a két végének a csíkozásából állt, koronként eltérő. A fiatal lányok világosabbat, színesebbet viseltek, az idősek sötétebbet. Viselési módja meghatározott: a katrinca felső szegélye az ingre csavart széles övre kell kerüljön, majd vagy jobbról, vagy balról indulva kell a derék köré tekerni, úgy, hogy a katrinca vége a leeresztett kéz irányával egyvonalba essen. A katrincát végül a bernyócnak, bernyécnek nevezett szőttes övvel rögzítették. A gyimesi katrincákra jellemzően itt is a katrinca alján és a tetején húzódik piros csík. Két hosszanti végén 2x48 cm csíkozott minta zöld, sárga, fehér, bordó színekkel, eldolgozva kézi varrással. Szélesebb végein két 2,5 cm piros sáv, zölddel és sárgával szegélyezve. A katrinca vagy karinca jellegzetes csángó női viseletdarab, egyfajta szoknya, lepelszoknya (téglalap alakú). (Dr. Kós Károly, Szentimrei Judit, Dr. Nagy Jenő: Moldvai csángó népművészet, 285. old., 391-393. old.)