Az orsofogó, mint ahogyan a neve is jelzi, az orsó tartására szolgál, így a használójának nem kell a kézben tartania azt. Segítségével a megfont szálat az orsóról könnyebb átvezetni egy tárolóeszközre. A fonóban ezen tartották a leányok a feltekert fonalú orsót. A talpba és rézsútos deszkába lyukak vannak fúrva. Ezekbe dugják be a fonallal telt hosszabb-rövidebb orsót, hogy róluk a fonalat lecsévéljék. Mivel a különböző orsók mérete változhat, ezért a madár alakú tartóelem mérettől függően állítható. Fából készült munkaeszköz, faragással dekorált, ennél fogva szerelmi ajándék lehetett. A szerelmi ajándéknak szánt orsófogón a megajándékozott lány vagy menyecske nevét is megtaláljuk. A talpra merőlegesen ékelt fa részbe ékróvással bele vésve olvashatjuk, hogy „Éljen Máté Ilonka”, valamint „Éljen Boros István”. Ebből tudjuk, hogy ki volt a készítője, és ki a tulajdonosa. Az orsót tartó madár mértanias díszítményekkel ellátott szárnyán a készítés évszámát is belevésték, 1949-ben készült. A talp részének mindkét oldala, valamint a rá merőlegesen elhelyezkedett tartófák és madár szárnyak, farktollak stilizált virág- és levéldíszekkel vannak díszítve, ezek pedig színes viasszal festve, azaz spanyolozva. A madárpár között egy vékony vaspálca található, ami a a bodzafa cséve (csörlő) helye, erre tekerik a rost vagy gyapjú fonalat.
MNL
en
