Borzas szövéstechnikával készÃtett takaróruha. A takaróruha a süteménnyel, étellel teli kosarak letakarására készült vagy ebbe kötötték bele az étellel teli edényt vagy csak magát az ételt. A dÃszes darabokat ünnep alkalmával használták, például ebben vittek ajándék süteményt, ételt a keresztelÅ‘be, lakodalomba, vagy a gyermekágyas asszony látogatásakor. Ez a takaróruha többféle technikával dÃszÃtett, ünnepi darab. Alapanyaga négynyüstös, házi, mintás gyapottvászon, jól láthatók a vásznon kirajzolódó kis négyzetek. A két vége borzasan szÅ‘tt, ami elterjedt dÃszÃtései technika MezÅ‘ségen. Úgy készült, hogy a szövÅ‘széken a vászon vagy gyapjúszövet egyes szálait (vetülékszálait) a tervezett minta szerint egy vaspálca, vastag drótszál, horgolótű segÃtségével felemelik, azaz erre a pálcára felfűzik. Majd a következÅ‘ sorral ezt leszorÃtják és csak utána húzzák ki a pálcát, amire a szálakat felfűzték, felemelték, s Ãgy megmaradnak a pálca vastagsága helyén a bogok, csomók. A takaróruhakét végét horgolt csipkével zárták le. (Gazdáné Olosz Ella: Kézimunkázók könyve. Kriterion. 1986. 100. ; MNL) DÃszÃtÅ‘anyagai a zöld és fekete borzas fejtÅ‘ és a két szélén csipke. DÃszÃtés szerkezete fekete virágfej (tulipán), zöld téglalap, fekete téglalap és oszlop váltakozásából áll.
en