Ételhordó

Agyaból készült ételhordó. Zománcozott edény leves és főzelék szállítására. A kasornya és az ételhordó cserépedények kiszorulásával párhuzamosan terjedt el csaknem az egész magyar nyelvterületen a 19. sz. második felétől kezdődően. A második fogást tányérban, tálban viszik karkosárba rakva. Asszonyok, lányok hordtak így főtt ételt a betegek vagy a határban dolgozó parasztok, pásztorok, erdei munkások számára. (MNL) Sok helyen komatálként is ismerik. A gyermekágyas anyákat látták el a rokonok és a komák élelemmel a szülést követő időben, innen az elnevezés. Az ételeket ilyenkor díszes edényekbe tették, amilyen ez a tárgy is: ecsettel festették rá virágos mintáját és feliratát ("1929.I hó.1."). Az ilyen egymásba illeszkedő edényeket fazekas készítette korong segítségével. Az emeletes formának előnye, hogy több fogást lehet benne egyszerre vinni. A fedője egy szájjal lefelé fordított tányérhoz hasonlít, aminek fenekére ragasztottak egy gombot, ez lett a fedő fogója. Az edények két-két fülébe függőlegesen szíjat, vagy madzagot lehet fűzni, ami összefogja őket, és megkönnyíti a szállítást. (Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv. 1998. 66.)