Bokály

Agyagból, korongolással készítették ezt a bokályt Zilahon. Neve az olasz bocal szóból származik, aminek jelentése kancsó. A köznyelvben is kancsó, vagy korsó néven él. Egykor boros edényként használták a bokályokat, de a paraszti házakban a tisztaszobában kaptak helyet fülüknél fogva felakasztva, mint dísz. Nem csoda, hiszen általában gazdagon festettek, ahogy ez a darab is. A fazekas koronggal kialakította az edény formáját, ki is díszíthette, de volt, hogy ez a feleség feladata maradt. Kétféle eszközt is használtak ennek a mintának a festéséhez: írókát és ecsetet. A zilahi kerámiákra jellemző díszítése és annak színe: a bokály felosztása vízszintesen, illetve függőlegesen is történt. Az így kapott három-három téglalapban felül virágágak levelekkel láthatóak, hasán pedig három madár leveles ágon ülve virágokkal. Zilah a régió jelentős fazekasközpontja volt. Mívesen és alaposan kidolgozott edényeket készítettek. A zilahi piacon és környező vásárokban adták el termékeiket, de megfordultak nagyobb vásárokban távolabb is, mint például Bánffyhunyadon. (Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv. 1998. 166.; Magyar Néprajz III.; Kós-Szentimrei-Nagy: Szilágysági magyar népművészet. 1974. 59. 71-72.)