Fazék

Tűzálló agyagból készült főzőedény, ritkábban élelmiszertartó. Szája széles, nyaka nincs. Olyan ételek főzésére volt a legalkalmasabb, melyeknek – mint a káposzta, bab, húsleves, kása – egyenletes, lassú tűz kellett. Szájától lefele, függőlegesen álló fülei miatt könnyű, kényelmes a fogása és mozgatása. Használhatták nyílt lángon vagy kemencében való főzésre. Kívül csak félig borítja máz, de belül teljesen, hogy a benne lévő étel nedvességtartalmát ne szívja magába az edény. Kevés díszítés van rajta, mert használati tárgynak készült. Gorzafalvi fazekasok munkája, akik a paraszti háztartások számára készítettek mindenféle edényeket. Termékeikre jellemző a praktikus forma, a gyakorlatiasság és a kevés, egyszerű díszítés. A fő hangsúly a hasznosíthatóságon volt. (Dr. Kós Károly-Szentimrei Judit-Dr. Nagy Jenő: Moldvai csángó népművészet. 1981. 166.; 175.; Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv. 1998. 62.)