Az ilyen díszes párnahuzatok a moldvai lányok hozományához tartoztak. A lányok már 10-14 éves koruktól kezdve tanulták a szövés, hímzés, varrás tudományát, hogy még a férjhezmenés előtt elkészíthessék saját hozományukat, azaz zesztréjüket. A párnákon kívül a hozományhoz tartoztak még lepedők, takarók, falvédők, padravalók, törölközők, abroszok, tarisznya stb., mindenből annyi és olyan minőségű, amennyit a lány anyagi helyzete megengedett. Párnából még a legszegényebb lánynak is legalább kettő volt a zesztréjébe, egy viselős vagy hálóágyba való és egy hímes vagy inneplőpárna (ünneplő). Ahogy a legtöbb díszes párna esetében úgy itt is a párnavég és a huzat külön készült és utólag lett összeillesztve. A két rész anyaga is eltérő, a párnavég házi pamutvászon, a huzat bolti. A párnavég sávolyosan szőtt és vetülékcsíkozással, szedettes technikával díszített. (Dr. Kós Károly-Szentimrei Judit-Dr. Nagy Jenő: Moldvai csángó népművészet. 246-247. oldal)
en
