Pávatollas kalap

A pávatollas kalap Beszterce-Naszód megyében volt elterjedet. Egyediségét mi sem mutatja jobban, minthogy a régió jelképévé vált.
A díszes kalap a legények ünnepi viseletéhez tartozott. Templomban, ünnepekkor és esküvőkön viselték. A pávatollak félkör alakban, legyezőszerűen helyezkednek el. Két kis fa lemezhez rögzítették a tollak szárait viasz segítségével, majd a tollakat cérna vagy fonal használatával egymáshoz fogták. Anyagi helyzettől függően több sorban is állhattak a madártollak, háromtól-hétig terjedően. Mivel duplán rakták fel a sorokat ezért megkülönböztetünk külső és belső oldalt is. A külső oldalra - az illesztések eltakarását szolgáló - félkör alakú, gyöngyökkel kirakott részt erősítettek.
A kalap és a dísz elkészítése speciális tudást igényelt, ezért ezeket egy szakember készítette, rendelésre. Mivel aprólékos munkára és rengeteg pávatollra volt szükség – melyet darabszámra kellett megvásárolni – a viseletdarab vagyontárgynak számított. Egy átlagos, háromsoros pávatollas kalap elkészítéséhez 200-300 tollra volt szükség.
A kalapot úgy hordták, hogy a díszes résznek mindig a viselő szerinti jobb oldalon kellett állnia. A legény miután megházasodott vagy eladta vagy továbbörökítette a kalapot.