Bölcső

A bölcső eredetileg a gyerek hordozására és altatására szolgáló eszköz volt. Régen a szállítás megoldása volt a legfontosabb, mivel az anya gyermekét mindig magával vitte. A lakásban használatos bölcsőt a földre állították vagy a mennyezetre függesztették. A legfontosabb szilárd bölcsőformák közé tartozik a talpasbölcső (ringó bölcső), amilyen ez a darab is. A magyar előkelők a honfoglalás előtt török közvetítéssel ismerték meg, a magyar parasztoknál a 13. századtól adatolt. Eleinte magas, függőleges lábú volt. Stabilabb, alacsony, gyakran láb nélküli változatai a 13–15. század folyamán alakultak ki, ezek oldalfala kifelé dőlt. A bölcső általában festett és minden formájánál előfordul a díszítés: faragás vagy festés által. (MNL) Az itt látható darab fenyőfából készült. Félkörös talpának vége lefelé áll, felső része csipkézett. A talpra láb illeszkedik, ez sarokoszlopba folytatódik, a keskenyebbik oldal fönt félkörös végződésű, alatta ovális fogónyílással. A lábak folytatásában pirosra festett kúpok. A keskenyebbik oldal fönt félkörös végződésű, alatta ovális fogónyílással. A szélesebbik oldala kifele dől, e fölött 11 esztergályozott rúd alkotta rács, fönt egyenes léccel. A bölcső kékre festett, zöld, piros, fehér virágozással. A hosszanti oldalon 4 db festett tulipán, közöttük faragott fahasábok pirosra festve kiállnak. A keskenyebbik oldalon 3 tulipán vázában. A bölcső 56 cm magas és 92 cm hosszú.