Kallós Zoltán elmondásából tudjuk, hogy ez a darab vásárlás útján került múzeumunka és Déváról származik.
A bokály szó az itáliai származású ’kancsó’ értelmű bocal szóból származik. (Néprajzi lexikon)
A bokály eredetileg borosedény volt, díszessége is ezzel magyarázható. Bokályok sora függött mind Kalotaszegen, mind Székelyföldön a szoba sarkában lévő fogasokon, az asztal fölött, a ház legrangosabb helyén. A karcsú formát már a múlt század végén megkedvelték a városiműgyűjtők, és a múzeumi gyűjteményekbe is nagyszámú bokály került.
A bokály felületét rendszerint több mezőre osztották, középütt keskeny elválasztócsík van, alul-felül pedig ismétlődik a minta. Mintakincsük igen gazdag, de kedveltek az állatti (madarak, szarvas) és a növényi motívumok (cserelapi, virágok) is.
Régiesebb színek a díszítésben a sárga, zöld és a sötétbarna. A székely bokályok jellegzetessége, hogy a vörös szín hiányzik diszítésükből. A kék színek megjelenéséből és gyakoriságából pedig a nyugati hatásokra következtethetünk, amelyek az erdélyi magyar fazekasokat érték. (Kresz- Kövér: Magyar népi cserépedények)
