Agyagból készült, öblében mázas tányér. A fazekas korong segítségével alakította ki formáját. Öblében a fehér alapszínre íróka segítségével festette a barna, zöld, sötétbarna mintázatot. A perem négy díszét istenszemesnek, a két nagy levelet öblében pedig sziklevelesnek hívják. Ezek a színek és minták jól jellemezték a vámfalui fazekasok stílusát. A falu fazekasai a környék, tehát az Avasság lakosait szolgálták ki, akik többségben görögkatolikus románok voltak. Ez befolyásolta a mesterek stílusát a kereslet-kínálat elvét követve. Az ünnepi alkalmak állandó kiegészítői voltak a vámfalui kerámiák a térségben, így a gyermekszületéskor, az esküvőn és temetéseken is meg volt a jelentőségük és szerepük. Ez a tárnyér a Gyűjteménybe kerülése előtt Kallós Zoltán lakását díszítette, mint ahogy egyszer régen díszíthetett egy avasi házat. (Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv. 1998. 163.; Soproni Olivér: Bizánci hatások a felsőtiszai kerámiában. In Néprajzi Értesítő 41. 1959.134.)