Vesszőből és fából készült aszalókosár. A vesszőket fel és le bújtatva fonták össze, házilag készült. Alma és szilva aszalására használták. Száríthattak kisebb mennyiségű gyümölcsöt a napon, vagy kenyérsütés után a kemencében. Az így elkészült aszalványokat leginkább télen fogyasztották. A nap bármelyik szakában az asztalra kerülhetett, mivel sokféle módon használták fel (sütötték, főzték) az ételekhez. (Magyar Néprajzi Lexikon, Magyar Néprajz II.)