![Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjtemény [CC BY-NC-SA]](https://asset.museum-digital.org/rou-ko/images/110/671657-20162231/lazsias/lazsias-671657-4.jpg)
N?i ? nyakék, melyen ezüstpénz vagy más, sokszor a forgalomból már kivont pénzérmék csüngenek. Korábban Mo. több táján el?fordult, a 19. sz. végére azonban csak Szekszárd, Kalocsa, Baja, Szeged vidékén és a Bácskában volt jellemz? viselet. Ott az I. világháborúig készült lázsiás (nagypénz, húszas, medál) 3–5 cm átmér?j? ezüst érmékb?l állt. Helyi stílusú ötvösm?v? akasztófület és keretet is kaptak az érmék: csipkézett, vésett ezüstlemezt, gyakran színes ékkövekkel. Kívül viselték az érmén a szentek, angyalok képét, míg az uralkodók képmása belül maradt. A 19. sz.-ban inkább textilszalagra, többnyire színes, esetleg gyógyító erej?nek tartott gyöngyök közé f?ztek 1–5 szem lázsiást és szorosan a nyakukra kötötték (? nyakszorító, hagyományos gyöngysor). A 20. sz.-ban a nagygazdák már filigrándíszes tagokból ezüstláncot csináltattak és azon 7–11 érmét viseltek. Ezt már a mellre lazán leeresztve hordták. Ha zárja monogramos, évszámos volt, akkor a lánc egy szakaszát szorosan a nyakukra csavarták és elöl zárták össze, látható helyen. Néha 2–3 sor lázsiást vettek föl egyszerre, akiknek annyi összegy?lt az örökölt és kislánykoruk óta ajándékba kapott pénzdarabokból és kész lázsiásszemekb?l. Szeremlén és Érsekcsanádon a menyasszonynak a v?legényadta jegypénzb?l is csináltattak lázsiást. A 20. sz.-ban néha aranypénzt is beledolgoztattak a lázsiásba. – A középkor óta világszerte el?fordult pénzérméknek ékszerként, f?leg nyakéken való felhasználása. A 19–20. sz.-ban a pénzes nyakék a legdúsabb és legjellegzetesebb a Balkánon volt és a délszláv népviseletekben, ahol a magyaroktól eltér?en inkább sok, kicsi, értékes és díszítetlen aranypénzt viselnek. MNL lázsiás