Agyagból, korongolással készítették ezt a bokályt Tordán. Neve az olasz bocal szóból származik, aminek jelentése kancsó. A köznyelvben is él kancsó, vagy korsó néven. Egykor boros edényként használták a bokályokat, de a paraszti házakban a tisztaszobában kaptak helyet fülüknél fogva felakasztva, mint dísz. Nem csoda, hiszen általában gazdagon festettek, ahogy ez a darab is. A fazekas koronggal kialakította az edény formáját, ki is díszíthette, de volt, hogy ez a felesége feladata maradt. Írókának hívják a festőeszközt, amivel készült a leveles, virágos és madaras mintája, amik között pöttyözött a felülete. Díszítése alapján ez a kancsó a tordai fazekas mesterség virágkorában készült. A mesterek termékei a tágabb régióban is keresettek voltak. (Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv. 1998. 166.; Magyar Néprajz III.; Suba László: Torda és környéke fazekassága. 2005. 27-28.,65-66.)
en
