E párnahuzatnak a különlegessége a mintájában rejlik. A két elfektetett, talpukkal összefordított virágváza ugyanis furcsa ábrázolásmód, mert a mintákat általában álló helyzetben látjuk. Ennek a szokatlan elrendezésnek azonban egyszerű oka van, csak így, elfektetve, fért el a két virágváza a párna végére. Erre egyrészt a szabadrajzú / szabad vonalvezetésű technika ad lehetőséget, mert ezeket a mintákat a háziasszonyok gyakran alakították át, ha a szükség úgy kívánta (pl. méret, arányok, alapanyag) vagy egyszerűen csak a saját ízlésük szerint. Ezért is van, hogy ennek az elfektetett virágvázás elrendezésnek a különféle változatait több faluban is meg lehet találni Mezőségen. Palotay Gertrúd, aki ennek a témának a kutatója, már 1943-ban felfigyelt erre az érdekességre, és megjegyezte, hogy ehhez hasonlót még az úri hímzések között sem talált. A mi gyűjteményünkben is van még egy hasonló párnahuzat, csak az fekete fonallal készült, leletári száma: 2003.14.07. Mindkét változat a vidék sajátos hímzési technikájával, boszorkányöltéssel (vagy Margit-öltés) készült. (Palotay Gertrúd, Szabó T. Attila: Mezőségi magyar hímzések. In: Erdélyi tudományos füzetek 159. szám, EME, 1943. különnyomat, 9. oldal)
en